Már 12 éve járok iskolába és sok fiú volt már aki tetszett. Tavaly, 11.-ben jött egy újabb. A neve Zayn Malik.Most lesz egy éve hogy ide jár,de még egy barátja sincs. Túl zárkózott. Nem engedi magához az embereket.Vagy csak elijeszti őket a nézése. Van valami a pillantásában ami nem düh, nem nyugalom, de nem is félelem. Egy csodálatos varázslatos dolog amit senki sem fog megérteni...Vagy mégis?
*Az iskolában*
A barátom, Josh már az iskola kapujánál várt. A mezében volt,mert az első órája elmaradt, így edzésre ment. Minden szabadidejét a kosarazással és velem tölti. Ő a kosárcsapat kapitánya. Nyakába ugrottam és megpusziltam az arcát.
-DE jó,hogy még nem mentél el az edzésre!-sóhajtottam. Ő ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Vissza akartam mosolyogni,de észre vettem ,hogy Zayn engem néz. Lefagytam. A tekintete szinte megölt.Josh kiabálására észleltem fel.
-Alesha! Héééé kicsim! Itt vagy?
-Jaj! Ne haragudj! Mit akartál mondani?
-Csak azt kérdeztem,hogy eljössz-e a döntő meccsre?
-Persze! Még szép!Háromkor kezdődik majd ugye? Jövőhét péntek?
-Igen. De majd gyere hamarabb az öltözőmbe!-kacsintott,megölelt majd elment az edzésre.Látván,hogy elment tekintetemmel kerestem Zaynt,de nem volt sehol. Beletörődtem a ténybe,hogy nincs sehol és odamentem a többi lányhoz az osztályból. Josh jóvoltából nagy ismertségre tettem szert.Sok barátom volt,de én Zaynt is annak akartam tudni. A lányokkal való csevegést a csengő zavarta meg.
-Becsengettek....Hurrá! Egy újabb unalmas irodalom óra a héten már másodszorra!-nyavajgott Lora a legjobb barátnőm. A tanárunk már az ajtóban elkezdett minket szidni, ami ha úgy nézzük nála mindennapos.
-Gyerünk fiatalok menjetek a helyetekre!-uitasított minket amire mindenki csak szemforgatással reagált.
-Az elmúlt időben igencsak sokat járt a szátok órán,ezért eldöntöttem,hogy ülésrendet alakítok-panaszkodott Mrs.McClain. Sorolta egymás után a neveket,hogy ki ki mellé üljön, de én csak kettőre figyeltem fel igazán.
-Alesha Henderson...te Zayn Malikkel a leghátsó padba kerülsz!-Szemeim hatalmasra tágultak. Ez csak a véletlen volt vagy a sors? Pont amellé az ember mellé kerültem akit jobban megakartam ismerni. Kelletlenül felemelkedtem székemről és odavánszorogtam mellé. Táskám ledobtam az asztal mellé és lepuffantam a székre.
-Szia!.szóltam kedvesen.-Alesha vagyok.-nyújtottam kezet.
-Tudom.-válaszolt komoran.-Mellém nem kellett volna kerülnöd.-suttogta a fülembe. Szavaitól és hangjától kirázott a hideg.Megrémisztett teljesen. Vajon miért mondta ezt? Egész órán bele volt bukva a könyvébe,de én csak őt néztem. Ez volt az utolsó óránk és Josh a kocsijában várt rám.
-Szia baba!-köszönt egy puszi kiséretében.
-Szió!-pusziltam vissza.-Akkor meglátogatjuk Dawsonékat?-kérleltem.
-Jó,de csak mert te mondtad.-kacsintott. Ráhelyezte kezeit a kormányra és rátaposott a gázra. A szél belekapaszkodott a hajamba. Nézelődtem az autók közt. Dawsonék egy másik városban laktak amihez az út fák közt vezetett. A fák közt egyszer csak észrevettem Zaynt.
-Állj meg!-kiáltottam Joshnak. Rálépett a fékre és előrebuktunk.
-Alesha mi a baj? Jól vagy?-kérdezett aggodalmasan,de mire válaszolni tudtam volna Zayn eltűnt.
-Semmi csak hirtelen rosszul lettem,de már jól vagyok.-válaszoltam mosolyogva. Odaértünk Dawsonékhoz. A zene már szólt és az emberek nevetését is lehetett hallani. Josh dudált egyet mire Dawson Elkezdett ujjongani és kirohant hozzánk. Kiszálltam a cabrioból és kivettem a csomagom. Mióta utoljára itt jártam szinte minden megváltozott. Az udvar be lett füvesítve,voltak növények is,lett medence,egy tó mellette egy fűzfával és a fűzfa alatt egy asztal volt két paddal. A ház is sokkal nagyobb lett ezért bírjuk itt tölteni a hétvégét.
-Ki ez a "szépfiú" itt melletted Alesha?-húzogatta szemöldökét Dawson.
-Ő a barátom,Josh. Josh ő Dawson,az unokatesóm.
-Örvendek!-nyújtott kezet Josh. Dawson körbevezetett a házban.
-És íme a ti szobátok. Remélem tetszik.-mutatott az egyik ajtó felé. Benyitottam és az állam is leesett. Tudtam,hogy soha nem szűkölködtek pénz terén,de ezt azért soha nem gondoltam. Vízágy,hatalmas sarokkád,LCD TV, masszírozó fotelek és még sorolhatnám.
-Dawson ez.....CSODÁLATOOOOOOOS!-ugrottam rá az ágyra. Josh követte a példám, csakhogy ő rám feküdt.
-Magatokra hagyjalak titeket?-nevetett fel Dawson.
-Nem kell. Már megyünk is.-mondtuk egyszerre Josh-sal.
-Nos bemutatom a vendégeket is. Ő itt Chrissy,mellette a barátja Daniel, Daniel mellett közvetlenül a legjobb haverja Max.Max barátnője a konyhában van, a neve Sophie. Az én barátnőm....hol van? Ja a teraszon. A neve Selena. Aki a mellette lévő széken ül az pedig Zayn. Zaynt nem ismered szerintem,de biztos jól fogod magad vele érezni.-sorolta fel a neveket Dawson. Zayn? Ez hogy lehet? Ekkor már biztos voltam benne,hogy meg kell ismernem.
***
Kimentem a konyhába egy pohár vízért és egyszerre két ember is nekem ütközött oldalról. A pohár kiesett a kezemből és kezdtem hátra borulni,de valaki megfogott. A gyengéd érintéséről azt hittem Josh az,de tévedtem. Zayn. Ő volt.
-Jól vagy?-kérdezte mély hangon. Szám kis résre nyílt és szaggatottan vettem a levegőt. Karjai erősen tartottak,meg sem rebbent. Felsegített és megütögette a vállam.
-Máskor legyél óvatosabb.
Miért? Miért jött oda hozzám? Miért figyelt rám? Miért segített? Miért látott el jó tanáccsal? Értetlenül néztem utána. Josh ábrándított ki.
-Ali szerintem takarítsuk ezt fel...-suttogta.
-Josh....te is láttad?-fordultam meg. Szemben álltam a kicsit ingerült tekintetével.
-Igen...-fordította el fejét.
-Ugyen nem hiszed,hogy....
-Nem,nem. Csak ahogy rádnézett...-kezei ökölbe szorultak és megfeszült.-irritált.-Megfogtam a kezét és mellkasára hajtottam a fejem. Gyorsan emelkedett fel és le,de minden pillanattal egyre lassult mikor elkezdtem simogatni a kezét. Elmagyaráztam neki mindent,de még akkor sem értette,miért nézett rám úgy. Az igazat megvallva én sem....
