2.rész
Mire Josh-sal oda jutottunk,hogy feltakarítjuk a pohártörmeléket és a kiöntött vizet már csak én maradtam józan. Az egész házat bejártam,de sehol sem volt egy rongy,de még egy seprű sem. Elkezdtem kézzel szedegetni az eltört üveget ami pechemre elvágta a kezem. A fájdalomtól felszisszentem és gyorsan odakaptam a számhoz. Rázogattam,víz alá tartottam,de sehogy sem múlt a fájdalom. Magam voltam és nem akartam egy ittas embertől sem segítséget kérni.Nagy szerencse volt,hogy tettem a csomagomba ragtapaszt. Óvatosan ráhelyeztem a vágásra,majd egy kicsit megnyomtam,hogy odaragadjon. A teraszajtón egy éles fény tört be. Elfordítottam felé a fejem és hirtelen halál félelem nyilalt belém. Ha kinéztem az ajtón láthattam az erdőt ami Dawsonék háza mellett van. Zayn az egyik fa mellett bámult be a szobámba. Pont ugyanúgy nézett rám,mint amikor út közben láttam. Rémülten futottam le a lépcsőn miközben Josht kerestem minden egyes pillantásommal. A lentiek bolondnak néztek amiért rémült arccal kiabáltam Joshnak.
-Josh! Josh hol vagy? JOSH!-ordítottam. Kétségbe voltam esve. Nem találtam sehol Josht és Dawsont sem. A kocsi sem állt a ház előtt. Odarohantam Chrissyhez.
Chrissy hol van Josh és Dawson?-ráztam meg.
-Azt mondta Dwason,hogy mutat valamit Joshnak ami eléggé ijesztő.Senki sem tudja ,hogy mi az ami annyira ijesztő,hogy ennyi figyelmet érdemel.-mondta értetlenül.
-Van valahol egy gyors kocsi? Valaki adjon egy kocsit!Meg akarom keresni Josht! Haza kell menn...-fogta be valaki a szám.Kapálóztam,hogy engedjen el,de  túl erős volt. Végül belenyugodtam. Az erdőbe vezetett . Levette a kezét a számról én pedig ,mint általában felháborodottan elkezdtem vele kiabálni.
-Te mégis ki vagy ,hogy ezt csinálod velem? Mégis mit képzelsz,hogy....-és ekkor megláttam az arcát-Zayn,te vagy az?-hunyorogtam a sötétben.
-Igen,de most jól figyelj rám! Holnap el kell menned.Nem hagyhatom,hogy ez történjen veled.
-De mégis mi?
-A halál.-Belenézett a szemembe és gondolkodás nélkül felkapott a kezébe. Elkezdett futni a tó felé. Elképeztően erős volt. Kapaszkodtam erősena nyakába,mert be kell vallanom a nagy ereje ellenére nem voltam teljesen biztos abban,hogy meg bír tartani. A tó egyik szélénél volt egy barlang amire furcsa írás volt rajzolva.
-Zayn,hová hoztál? Mi ez a hely? -kérdezősködtem hiába hiszen választ nem kaptam. Törte egy ágat egy fáról és meggyújtotta a szimpla tekintetével. Szemeim nagyra nyíltak hiszen ez nem mindennapi dolog. Megfogta a kezem és magávalrángatott be a barlangba.
-Zayn ne! Kérlek had menjek. Engedd el a kezem! Ez már fáj! ZAYN!-kiabáltam kétségbeestetten a könnyeimmel küszködve.
-Kérlek ne haragudj! Nem akartam,hogy fájjon,de velem kell jönnöd.Már nincs idő visszamenni a New York-i kis lakásodba. ,itt kell lenned.-magyarázta meg a modortalanságát. Még mindig nem értettem,hogy miért kell elbújnom,de úgy voltam vele ,hogy ez csak egy buta kis játék amit kitalált. Meg amúgy is részeg volt. Bíztam benne,hogy nem fog hülyeséget csinálni csak szórakozik. Megfogtam a kezét és játékosan bólintottam.
-Hová kell menni?-kérdeztem mire ő egy kedves mosolyt dobott nekem. Az út kanyargós volt és néha szemben találtam magam néhány csontvázzal,de követtem. Megérkeztünk egy kicsivel otthonosabb helyre ahol megtorpantunk.
-Itt jó lesz. Senki nem fog megtalálni..-nyugodott le a lélegzete.
-Mostmár azért igazán elmondhatnád ,hogy mi ez az egész,mert nem nagyon értelek.
-Nos, az egész ott kezdődik,hogy te már majdnem 3000 éves vagy. Egy egyiptomi sámán idézett meg.  Téged is engem is és még sok mást is. Csakhogy a sámánt megölték,így a varázslataival született démonok,azaz mi, emberekké váltunk. Te egészen 1993-ig éltél a démonnal a testedben,de már nem bírtad a kínt ami belülről gyötört ezért kiszorítottad magadból. Elég erős maradtál,hogy tudj nélküle élni,de csak te. 2000-ben többen is megpróbálták közülünk megválni a démonjaiktól,de mind meghaltak.Az ő démoni lelkük fel Ré-hez a napistenhez ment,viszont a tiéd se fel se le nem ment így itt bolyong a Földön. Nem szabad,hogy újra megtaláljon és veled akarom mondani benned éljen mert nem bírnád. Belehalnál. Ezért kell itt maradnopd velem.-magyarázott el mindent. Mivel nem hittem neki igen csak "értelmes" arcot vágtam.
-Öhm....Zayn ez butaság.-suttogtam erőtlenül.
-Nézd meg a jobb vállad.-utasított. Eleget tettem kérésének és megnéztem. Óvazosan bújtattam ki a vállam a gyenge anyag alól. Semmi más nem volt ott csak a furcsa kinézetű anyajegyem.
-Zayn hagyjuk ezt az egészet.....Részeg vagy.-forgattam a szemeim jelezve,hogy ez már végképp a hülyeség határait feszegeti.
-Alesha! Most nem mehetsz el! Mit akarsz tenni? Megkeresed Josh-t és visszamész New York-ba?-emelte fel hangját. A düh és a félelem érzése együtt volt bennem. Viszont a makacs természetem ellen nem tehettem semmit így visszaszóltam.
-Pontosan.
Elindultam a kijárat felé. Valamennyire emlékeztem az útra,de semmiben sem voltam akkor biztos.
-Alesha Henderson! Azonnal megállsz ott ahol vagy!-üvöltött a hátam mögül.Megtorpantam és eszelős tekintetemet rászegeztem. Soha nem bírtam,ha valaki ordibál velem.
-Velem te így nem beszélhetsz,fogod?
-De akkor sem mehetsz vissza.
-De igen. Megmutassam hogyan kell vagy külön még magyarázzam is?....Pá.-A hirtelen önbizalmam a semmiből jött. Féltem Zayn-től,de csak úgy előtört belőlem. Már a domb aljánál jártam mikor egy ismerős asztalon táncoló alakot pillantottam meg.Megmosolyogtam a látványt majd felé futottam. Nem voltam elég halk ahoz,hogy ne vegyen észre. Mikor meglátott egy kis csábos mosoly szökött az arcára. Megindult felém mire én bepördültem az egyik szélesebb törzsű fa mögé. Felhúzta szemöldökét és kacagott egyet az ég felé.
-Szóval játszunk baba.-kiáltotta.Felnevettem a fa mögül amivel felfedtem a kilétem. Futottam a következő menedéket adó fához. Josh körül-belül 10 méter távolságban jött utánam. Fáról fára futottam és mindegyik után visszapillantottam rá. Viszont az egyik alkalommal már nem találtam tekintetemmel. Tovább futottam a következő fához,de már háttal mindennek.
-Bu!-kiáltotta Josh a hátam mögül.Ijedtemben felsikítottam és a mellkasomhoz kaptam.
-Megijedtél baba?-kérdezett gúnyosan.
-Áhh nem! Csak leállt a szívem egy percre,de tényleg semmi komoly.-válaszoltam szarkazmussal a  hangomban. A testem remegett ami látható volt rajtam. Josh pontosan tudta,hogy mire van ilyenkor szükségem. Megölelt,hogy enyhítse a félelmemet. Joshnál jobb öleléseket senki nem ad. A kezei szorosan tartottak,nem engedtek mozdulni. Minden egyes szívverését hallottam és éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Ennél nyugtatóbb dolog a világon nincs. A gyönyörű gesztust egy lágy csókkal viszonoztam.
-Amúgy hol voltál az előbb?-kérdezte értetlenül.
Nem mondhattam el az igazat hiszen féltékeny típus és,ha megtudná hogy Zaynnel akár csak egy másodpercre is kettesben lettem volna nem kis drámát rendezett volna. Így csak annyit mondtam,hogy sétáltam egyet a tónál mert fájt a fejem. Olyan sokat nem is hazudtam hiszen tényleg sétáltam a tónál,csak az volt a bökkenő,hogy nem egyedül voltam.
-Hát jó.
Örültem,hogy nem tett fel "kersztkérdéseket" hiszen azokból nem jöttem volna ki jól. Visszamentünk a többiekhez a medencébe. A víz pont jó volt,de kirázott tőle a hideg. A víz,mint köztudott álmosító hatású....ez alól én sem voltam kivétel. Teljesen belefáradtam a pancsikolásba,ezért odabújtam Josh-hoz. Vállára hajtottam a fejem és végigcsókolgattam. Félálomban voltam mikor elkezdtem töprengeni azon,hogy mi történt a barlangban Zaynnel.

1.rész

Már 12 éve járok iskolába és sok fiú volt már aki tetszett. Tavaly, 11.-ben jött egy újabb. A neve Zayn Malik.Most lesz egy éve hogy ide jár,de még egy barátja sincs. Túl zárkózott. Nem engedi magához az embereket.Vagy csak elijeszti őket a nézése. Van valami a pillantásában ami nem düh, nem nyugalom, de nem is félelem. Egy csodálatos varázslatos dolog amit senki sem fog megérteni...Vagy mégis?
*Az iskolában*
A barátom, Josh már az iskola kapujánál várt. A mezében volt,mert az első órája elmaradt, így edzésre ment. Minden szabadidejét a kosarazással és velem tölti. Ő a kosárcsapat kapitánya. Nyakába ugrottam és megpusziltam az arcát.
-DE jó,hogy még nem mentél el az edzésre!-sóhajtottam. Ő ezt csak egy mosollyal nyugtázta. Vissza akartam mosolyogni,de észre vettem ,hogy Zayn engem néz. Lefagytam. A tekintete szinte megölt.Josh kiabálására észleltem fel.
-Alesha! Héééé kicsim! Itt vagy?
-Jaj! Ne haragudj! Mit akartál mondani?
-Csak azt kérdeztem,hogy eljössz-e a döntő meccsre?
-Persze! Még szép!Háromkor kezdődik majd ugye? Jövőhét péntek?
-Igen. De majd gyere hamarabb az öltözőmbe!-kacsintott,megölelt majd elment az edzésre.Látván,hogy elment tekintetemmel kerestem Zaynt,de nem volt sehol. Beletörődtem a ténybe,hogy nincs sehol és odamentem a többi lányhoz az osztályból. Josh jóvoltából nagy ismertségre tettem szert.Sok barátom volt,de én Zaynt is annak akartam tudni. A lányokkal való csevegést a csengő zavarta meg.
-Becsengettek....Hurrá! Egy újabb unalmas irodalom óra a héten már másodszorra!-nyavajgott Lora a legjobb barátnőm. A tanárunk már az ajtóban elkezdett minket szidni, ami ha úgy nézzük nála mindennapos.
-Gyerünk fiatalok menjetek a helyetekre!-uitasított minket amire mindenki csak szemforgatással reagált.
-Az elmúlt időben igencsak sokat járt a szátok órán,ezért eldöntöttem,hogy ülésrendet alakítok-panaszkodott Mrs.McClain. Sorolta egymás után a neveket,hogy ki ki mellé üljön, de én csak kettőre figyeltem fel igazán.
-Alesha Henderson...te Zayn Malikkel a leghátsó padba kerülsz!-Szemeim hatalmasra tágultak. Ez csak a véletlen volt vagy a sors? Pont amellé az ember mellé kerültem akit jobban megakartam ismerni. Kelletlenül felemelkedtem székemről és odavánszorogtam mellé. Táskám ledobtam az asztal mellé és lepuffantam a székre.
-Szia!.szóltam kedvesen.-Alesha vagyok.-nyújtottam kezet.
-Tudom.-válaszolt komoran.-Mellém nem kellett volna kerülnöd.-suttogta a fülembe. Szavaitól és hangjától kirázott a hideg.Megrémisztett teljesen. Vajon miért mondta ezt? Egész órán bele volt bukva a könyvébe,de én csak őt néztem. Ez volt az utolsó óránk és Josh a kocsijában várt rám.
-Szia baba!-köszönt egy puszi kiséretében.
-Szió!-pusziltam vissza.-Akkor meglátogatjuk Dawsonékat?-kérleltem.
-Jó,de csak mert te mondtad.-kacsintott. Ráhelyezte kezeit a kormányra és rátaposott a gázra. A szél belekapaszkodott a hajamba. Nézelődtem az autók közt. Dawsonék egy másik városban laktak amihez az út   fák közt vezetett. A fák közt egyszer csak észrevettem Zaynt.
-Állj meg!-kiáltottam Joshnak. Rálépett a fékre és előrebuktunk.
-Alesha mi a baj? Jól vagy?-kérdezett aggodalmasan,de mire válaszolni tudtam volna Zayn eltűnt.
-Semmi csak hirtelen rosszul lettem,de már jól vagyok.-válaszoltam mosolyogva. Odaértünk Dawsonékhoz. A zene már szólt és az emberek nevetését is lehetett hallani. Josh dudált egyet mire Dawson Elkezdett ujjongani és kirohant hozzánk. Kiszálltam a cabrioból és kivettem a csomagom. Mióta utoljára itt jártam szinte minden megváltozott. Az udvar be lett füvesítve,voltak növények is,lett medence,egy tó mellette egy fűzfával és a fűzfa alatt egy asztal volt két paddal. A ház is sokkal nagyobb lett ezért bírjuk itt tölteni a hétvégét.
-Ki ez a "szépfiú" itt melletted Alesha?-húzogatta szemöldökét Dawson.
-Ő a barátom,Josh. Josh ő Dawson,az unokatesóm.
-Örvendek!-nyújtott kezet Josh. Dawson körbevezetett a házban.
-És íme a ti szobátok. Remélem tetszik.-mutatott az egyik ajtó felé. Benyitottam és az állam is leesett. Tudtam,hogy soha nem szűkölködtek pénz terén,de ezt azért soha nem gondoltam. Vízágy,hatalmas sarokkád,LCD TV, masszírozó fotelek és még sorolhatnám.
-Dawson ez.....CSODÁLATOOOOOOOS!-ugrottam rá az ágyra. Josh követte a példám, csakhogy ő rám feküdt.
-Magatokra hagyjalak titeket?-nevetett fel Dawson.
-Nem kell. Már megyünk is.-mondtuk egyszerre Josh-sal.
-Nos bemutatom a vendégeket is. Ő itt Chrissy,mellette a barátja Daniel, Daniel mellett közvetlenül a legjobb haverja Max.Max barátnője a konyhában van, a neve Sophie. Az én barátnőm....hol van? Ja a teraszon. A neve Selena. Aki a  mellette lévő széken ül az pedig Zayn. Zaynt nem ismered szerintem,de biztos jól fogod magad vele érezni.-sorolta fel a neveket Dawson. Zayn? Ez hogy lehet? Ekkor már biztos voltam benne,hogy meg kell ismernem.
***
Kimentem a konyhába egy pohár vízért és egyszerre két ember is nekem ütközött oldalról. A pohár kiesett a kezemből és kezdtem hátra borulni,de valaki megfogott. A gyengéd érintéséről azt hittem Josh az,de tévedtem. Zayn. Ő volt.
-Jól vagy?-kérdezte mély hangon. Szám kis résre nyílt és szaggatottan vettem a levegőt. Karjai erősen tartottak,meg sem rebbent. Felsegített és megütögette a vállam.
-Máskor legyél óvatosabb.
Miért? Miért jött oda hozzám? Miért figyelt rám? Miért segített? Miért látott el jó tanáccsal? Értetlenül néztem utána. Josh ábrándított ki.
-Ali szerintem takarítsuk ezt fel...-suttogta.
-Josh....te is láttad?-fordultam meg. Szemben álltam a kicsit ingerült tekintetével.
-Igen...-fordította el fejét.
-Ugyen nem hiszed,hogy....
-Nem,nem. Csak ahogy rádnézett...-kezei ökölbe szorultak és megfeszült.-irritált.-Megfogtam a kezét és mellkasára hajtottam a fejem. Gyorsan emelkedett fel és le,de minden pillanattal egyre lassult mikor elkezdtem simogatni a kezét. Elmagyaráztam neki mindent,de még akkor sem értette,miért nézett rám úgy. Az igazat megvallva én sem....