2.rész
Mire Josh-sal oda jutottunk,hogy feltakarítjuk a pohártörmeléket és a kiöntött vizet már csak én maradtam józan. Az egész házat bejártam,de sehol sem volt egy rongy,de még egy seprű sem. Elkezdtem kézzel szedegetni az eltört üveget ami pechemre elvágta a kezem. A fájdalomtól felszisszentem és gyorsan odakaptam a számhoz. Rázogattam,víz alá tartottam,de sehogy sem múlt a fájdalom. Magam voltam és nem akartam egy ittas embertől sem segítséget kérni.Nagy szerencse volt,hogy tettem a csomagomba ragtapaszt. Óvatosan ráhelyeztem a vágásra,majd egy kicsit megnyomtam,hogy odaragadjon. A teraszajtón egy éles fény tört be. Elfordítottam felé a fejem és hirtelen halál félelem nyilalt belém. Ha kinéztem az ajtón láthattam az erdőt ami Dawsonék háza mellett van. Zayn az egyik fa mellett bámult be a szobámba. Pont ugyanúgy nézett rám,mint amikor út közben láttam. Rémülten futottam le a lépcsőn miközben Josht kerestem minden egyes pillantásommal. A lentiek bolondnak néztek amiért rémült arccal kiabáltam Joshnak.
-Josh! Josh hol vagy? JOSH!-ordítottam. Kétségbe voltam esve. Nem találtam sehol Josht és Dawsont sem. A kocsi sem állt a ház előtt. Odarohantam Chrissyhez.
Chrissy hol van Josh és Dawson?-ráztam meg.
-Azt mondta Dwason,hogy mutat valamit Joshnak ami eléggé ijesztő.Senki sem tudja ,hogy mi az ami annyira ijesztő,hogy ennyi figyelmet érdemel.-mondta értetlenül.
-Van valahol egy gyors kocsi? Valaki adjon egy kocsit!Meg akarom keresni Josht! Haza kell menn...-fogta be valaki a szám.Kapálóztam,hogy engedjen el,de  túl erős volt. Végül belenyugodtam. Az erdőbe vezetett . Levette a kezét a számról én pedig ,mint általában felháborodottan elkezdtem vele kiabálni.
-Te mégis ki vagy ,hogy ezt csinálod velem? Mégis mit képzelsz,hogy....-és ekkor megláttam az arcát-Zayn,te vagy az?-hunyorogtam a sötétben.
-Igen,de most jól figyelj rám! Holnap el kell menned.Nem hagyhatom,hogy ez történjen veled.
-De mégis mi?
-A halál.-Belenézett a szemembe és gondolkodás nélkül felkapott a kezébe. Elkezdett futni a tó felé. Elképeztően erős volt. Kapaszkodtam erősena nyakába,mert be kell vallanom a nagy ereje ellenére nem voltam teljesen biztos abban,hogy meg bír tartani. A tó egyik szélénél volt egy barlang amire furcsa írás volt rajzolva.
-Zayn,hová hoztál? Mi ez a hely? -kérdezősködtem hiába hiszen választ nem kaptam. Törte egy ágat egy fáról és meggyújtotta a szimpla tekintetével. Szemeim nagyra nyíltak hiszen ez nem mindennapi dolog. Megfogta a kezem és magávalrángatott be a barlangba.
-Zayn ne! Kérlek had menjek. Engedd el a kezem! Ez már fáj! ZAYN!-kiabáltam kétségbeestetten a könnyeimmel küszködve.
-Kérlek ne haragudj! Nem akartam,hogy fájjon,de velem kell jönnöd.Már nincs idő visszamenni a New York-i kis lakásodba. ,itt kell lenned.-magyarázta meg a modortalanságát. Még mindig nem értettem,hogy miért kell elbújnom,de úgy voltam vele ,hogy ez csak egy buta kis játék amit kitalált. Meg amúgy is részeg volt. Bíztam benne,hogy nem fog hülyeséget csinálni csak szórakozik. Megfogtam a kezét és játékosan bólintottam.
-Hová kell menni?-kérdeztem mire ő egy kedves mosolyt dobott nekem. Az út kanyargós volt és néha szemben találtam magam néhány csontvázzal,de követtem. Megérkeztünk egy kicsivel otthonosabb helyre ahol megtorpantunk.
-Itt jó lesz. Senki nem fog megtalálni..-nyugodott le a lélegzete.
-Mostmár azért igazán elmondhatnád ,hogy mi ez az egész,mert nem nagyon értelek.
-Nos, az egész ott kezdődik,hogy te már majdnem 3000 éves vagy. Egy egyiptomi sámán idézett meg.  Téged is engem is és még sok mást is. Csakhogy a sámánt megölték,így a varázslataival született démonok,azaz mi, emberekké váltunk. Te egészen 1993-ig éltél a démonnal a testedben,de már nem bírtad a kínt ami belülről gyötört ezért kiszorítottad magadból. Elég erős maradtál,hogy tudj nélküle élni,de csak te. 2000-ben többen is megpróbálták közülünk megválni a démonjaiktól,de mind meghaltak.Az ő démoni lelkük fel Ré-hez a napistenhez ment,viszont a tiéd se fel se le nem ment így itt bolyong a Földön. Nem szabad,hogy újra megtaláljon és veled akarom mondani benned éljen mert nem bírnád. Belehalnál. Ezért kell itt maradnopd velem.-magyarázott el mindent. Mivel nem hittem neki igen csak "értelmes" arcot vágtam.
-Öhm....Zayn ez butaság.-suttogtam erőtlenül.
-Nézd meg a jobb vállad.-utasított. Eleget tettem kérésének és megnéztem. Óvazosan bújtattam ki a vállam a gyenge anyag alól. Semmi más nem volt ott csak a furcsa kinézetű anyajegyem.
-Zayn hagyjuk ezt az egészet.....Részeg vagy.-forgattam a szemeim jelezve,hogy ez már végképp a hülyeség határait feszegeti.
-Alesha! Most nem mehetsz el! Mit akarsz tenni? Megkeresed Josh-t és visszamész New York-ba?-emelte fel hangját. A düh és a félelem érzése együtt volt bennem. Viszont a makacs természetem ellen nem tehettem semmit így visszaszóltam.
-Pontosan.
Elindultam a kijárat felé. Valamennyire emlékeztem az útra,de semmiben sem voltam akkor biztos.
-Alesha Henderson! Azonnal megállsz ott ahol vagy!-üvöltött a hátam mögül.Megtorpantam és eszelős tekintetemet rászegeztem. Soha nem bírtam,ha valaki ordibál velem.
-Velem te így nem beszélhetsz,fogod?
-De akkor sem mehetsz vissza.
-De igen. Megmutassam hogyan kell vagy külön még magyarázzam is?....Pá.-A hirtelen önbizalmam a semmiből jött. Féltem Zayn-től,de csak úgy előtört belőlem. Már a domb aljánál jártam mikor egy ismerős asztalon táncoló alakot pillantottam meg.Megmosolyogtam a látványt majd felé futottam. Nem voltam elég halk ahoz,hogy ne vegyen észre. Mikor meglátott egy kis csábos mosoly szökött az arcára. Megindult felém mire én bepördültem az egyik szélesebb törzsű fa mögé. Felhúzta szemöldökét és kacagott egyet az ég felé.
-Szóval játszunk baba.-kiáltotta.Felnevettem a fa mögül amivel felfedtem a kilétem. Futottam a következő menedéket adó fához. Josh körül-belül 10 méter távolságban jött utánam. Fáról fára futottam és mindegyik után visszapillantottam rá. Viszont az egyik alkalommal már nem találtam tekintetemmel. Tovább futottam a következő fához,de már háttal mindennek.
-Bu!-kiáltotta Josh a hátam mögül.Ijedtemben felsikítottam és a mellkasomhoz kaptam.
-Megijedtél baba?-kérdezett gúnyosan.
-Áhh nem! Csak leállt a szívem egy percre,de tényleg semmi komoly.-válaszoltam szarkazmussal a  hangomban. A testem remegett ami látható volt rajtam. Josh pontosan tudta,hogy mire van ilyenkor szükségem. Megölelt,hogy enyhítse a félelmemet. Joshnál jobb öleléseket senki nem ad. A kezei szorosan tartottak,nem engedtek mozdulni. Minden egyes szívverését hallottam és éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik. Ennél nyugtatóbb dolog a világon nincs. A gyönyörű gesztust egy lágy csókkal viszonoztam.
-Amúgy hol voltál az előbb?-kérdezte értetlenül.
Nem mondhattam el az igazat hiszen féltékeny típus és,ha megtudná hogy Zaynnel akár csak egy másodpercre is kettesben lettem volna nem kis drámát rendezett volna. Így csak annyit mondtam,hogy sétáltam egyet a tónál mert fájt a fejem. Olyan sokat nem is hazudtam hiszen tényleg sétáltam a tónál,csak az volt a bökkenő,hogy nem egyedül voltam.
-Hát jó.
Örültem,hogy nem tett fel "kersztkérdéseket" hiszen azokból nem jöttem volna ki jól. Visszamentünk a többiekhez a medencébe. A víz pont jó volt,de kirázott tőle a hideg. A víz,mint köztudott álmosító hatású....ez alól én sem voltam kivétel. Teljesen belefáradtam a pancsikolásba,ezért odabújtam Josh-hoz. Vállára hajtottam a fejem és végigcsókolgattam. Félálomban voltam mikor elkezdtem töprengeni azon,hogy mi történt a barlangban Zaynnel.